Disney rajzfilmek, melyeket betilthatnak

Egyre több klasszikus Disney mesefilmmel merülnek fel aggályok, minek következtében a Disney már több rajzfilmet is törölt a kínálatából. A Promotions összeszedett hét olyan jelenetet, amelyek miatt a jövőben mind a hét rajzfilmet „törölheti” a stúdió. 

Nemrég végérvényesen eltávolították a Hófehérke és a herceg csókját ábrázoló installációt a kaliforniai Anaheimben található Disney-parkból, a kritikusok szerint ugyanis a jelenet aláásta a kölcsönös beleegyezés fontosságáról szóló harcokat. Ezt azzal indokolták, hogy mivel a történet szerint Hófehérke eszméletlen és lényegében halott a jelenet alatt, így a herceg csókja beleegyezés nélkülinek tekinthető.

Hasonló csók csattan el a Csipkerózsikában is.

A Disney már eddig is olyan klasszikusokat törölt a kínálatából, mint a Dumbo és a Pán Péter, míg a kisgyerekeknek szóló Muppet Show című sorozatuk egyes részeire rendkívüli figyelmeztetést adtak ki káros tartalom miatt.

De megemlíthetnénk például a Dr. Seuss mesekönyveket is, amelyeket a heves sajtóvisszhang ellenére az egész Egyesült Államokban betiltottak. 

A fentiek tükrében sokan attól tartanak, hogy végül minden klasszikus Disney rajzfilmet törölni fognak, vagy betiltják őket. 

A Hófehérke és a hét törpe 1938-as megjelenése óta a Disney rajzfilmek több generáció gyermekkorát is meghatározták. Úgy tűnik azonban, hogy a stúdió által készített filmek bizonyos elemei egyre kevésbé fenntarthatóak ebben a túlzott korrektségre törekvő világban.

A rajzfilmek különösképp abban a tekintetben támadhatóak, hogy miként viszonyulnak a nőkhöz, a különböző etnikumokhoz vagy egyéb módon megkülönböztetett kisebbségekhez. 

Íme hét Disney film és jelenet, amelyek nem szépen öregedtek meg.

A kis hableány feladja a hangját egy férfiért, akivel valójában sosem találkozott

Mint a legtöbb már klasszikus, hercegnős Disney filmben, itt is a fő kérdés az, vajon milyen üzenetet közvetítenek a kislányoknak a főhősnő döntései és a történet felépítése. 

A kis hableány, Ariel, gyakorlatilag mindenét feladja (a családját, a hangját, az otthonát és addigi identitását) azért, hogy feleségül mehessen egy olyan férfihoz, akivel hivatalosan sosem találkozott még. 

Érdekesség, hogy mielőtt a tengeri boszorkány, Ursula átváltoztatja Arielt a hangjáért cserébe, azzal győzködi a lány, hogy „a szárazföldön amúgy is nagyon előnyös, ha a hölgyek nem szólnak egy szót sem.”

Ariel döntését egyébként még súlyosabbá teszi, hogy gyönyörű hangja van, és imád énekelni. Tehát egy számára nagyon fontos tulajdonságot áldoz fel egy ismeretlen férfi szerelmének elnyerése érdekében. Mindezt tizenhat évesen. 

A részeg bébielefánt

Az Dumbó Disney-változatának egyik jelenetében az elefánt legjobb barátja, Timothy, a cirkuszi egér véletlenül ráveszi a Dumbót, hogy megigyon egy hordó alkoholt. Végül mindketten elég alaposan berúgnak.

A történet filmváltozatából a Disney ugyan kihagyta ezt a részt, ugyanakkor hivatkoztak is rá. Egy jelenetben, ahol Dumbót épp fürdetik, egy bohóc fut be egy üveg pezsgővel, mire a porondmester vadul tiltakozni kezd: „Hé, nincs pia a bébi közelében!”

Gyermekkereskedelem a Pinokkióban

Ha a Disney 1940-es Pinokkiójára gondolunk, akkor valószínűleg főleg a film szerethető, címadó fabábúja és a kedves betétdalok jutnak eszünkbe. Ha utoljára gyerekként láttuk a rajzfilmet, akkor valószínűleg teljesen el is felejtettük a történet sötétebb, zavaróbb elemeit, különös tekintettel a rajzfilmben újra és újra visszatérő gyermekkereskedelemre.

A történet szerint miután a Kéktündér életre keltette Pinokkiót, két idegen meggyőzi a kisfiút, hogy hagyja ki az iskolát, és eladják Strombolinak, egy bábmesternek, aki azzal fenyegetőzik, hogy tűzifává aprítja a fiút, ha nem szolgálja őt.

Miután Pinokkio megszökött, szinte azonnal a Vidám-szigetre kerül, ahol a fiúk isznak, dohányoznak és rosszalkodnak. A rossz gyerekeket azonban végül eladják munkásnak a közeli sóbányákba. 

Ázsiaiak sztereotip ábrázolása

A régebbi Disney filmekre igencsak jellemző volt a különböző etnikumok és kisebbségek sztereotipikus ábrázolása. Gondolhatunk itt a Pán Péterben (1953) feltűnő indián törzsre, amelynek tagjai halandzsázva beszélnek és túlzott mennyiségű pipadohányt szívnak, amitől a szereplők úgy viselkednek, mintha füveztek volna (ráadásul a gyerekeket is dohánnyal kínálják).

Vagy megemlíthetjük a Szuzi és Tekergő (1955) Si és Am nevű sziámi macskáit, akik már-már karikatúra-szerűen hozzák az ázsiai sztereotípiákat. 

Érdekesség, hogy a rajzfilm bemutatója csupán egy évtizeddel a második világháború befejezése után volt, ami látszik is a karaktereken, akik ennek a miliőnek a fennmaradó előítéleteit jelenítik meg – egy olyan korszak jellemzőit, amikor bármi, ami kategorikusan vagy jellemzően „ázsiai” volt, némi idegenkedéssel párosult.

És bár a két film megjelenése között közel 15 év telt el, az 1970-es Macskarisztokratákban megjelenő Shun Gon nevű sziámi macska nem sokban tér el a Szuzi és Tekergős esettől. 

Shun Gon pálcikával zongorázik, vicces akcentussal beszél, és szerencsesütikről énekel.

Arabellenes dalszövegek

Bár az akkoriban még zseniális magyar dalszöveg-fordítások kirostálták a leginkább vállalhatatlan részeket az Aladdin (1992) zenéinek szövegéből, muszáj kitérnünk kicsit az eredeti, angol dalszövegre. 

A rajzfilm nyitódalában (Arabian nights) ugyanis érdekes sorok hangzanak el: „Arabian Nights / Where they cut off your ear, if they don't like your face / It's barbaric, but hey, it's home.”

Szabad fordításban: „Arab éjszakák / ahol levágják a füled, ha nem tetszik nekik a képed / ez egy barbár hely, de hé, ez az otthonunk.”

A The New York Times 1993-ban így nyilatkozott a szövegről:  „Ily módon bekategorizálni egy egész régiót, ráadásul a gyerekek előtt, na ez a barbárság.”

Az élőszereplős változatban a Disney természetesen már megváltoztatta a nyitódal szövegének kényes részeit: "Where you wander among every culture and tongue / It's chaotic, but hey, it's home."

Szabad fordításban: „Ahol a kultúrák és nyelvek között bolyongsz / Kaotikus, de hé, ez az otthonunk.”

A fekete főszereplő állattá változik

A Disney filmekben már-már gyakori csattanó, hogy a színesbőrű szereplő valamilyen állattá vagy más lénnyé változik. Az egyik legfőbb példa erre a Disney 2009-ben bemutatott A hercegnő és a béka című rajzfilme, amelyben a Disney első fekete hercegnőjét, Tianát békává változtatták a film nagyrészében.

Ugyanez történik az Eszeveszett birodalom (2000) inka uralkodójával, Kuczóval, aki lámává változik, vagy egyéb példaként megemlíthetjük a Mackótestvér (2003) inuit főhősét is, Kenai-t, aki medvévé alakul át.

Több Disney főgonoszt sztereotipikusan homofób vonások jellemeznek

Több Disney filmben is arra láthatunk példát, hogy az alkotók – tudatosan vagy öntudatlanul –, LMBT személyekkel kapcsolatos sztereotípiákat építenek a karakter jellemzőibe, anélkül, hogy azok szexualitása egy tágabb történet része lenne.

A férfi főgonoszok jellemzően femininek, kirívóan viselkednek vagy nőiesen beszélnek.

Például Zordon az Oroszlánkirályból, Jaffar az Aladdinból vagy Hádész a Herkulesből. Ezzel szemben a női gonosztevők férfiasabbak. Ilyen női gonosztevő például Ursula, aki leginkább egy Drag queen karikatúrájának tűnik. 

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON VAGY CSATLAKOZZON A CSOPORTUNKHOZ!

Népszerű bejegyzések